Az alábbi gondolataim, bár régen bennem vannak mégis az elmúlt napok kijelentései történései szülték. Azt szeretném elmondani, hogy a nemek harca egy nagy baromság, és persze a szexualitás felől közelítem meg a témát.
Nőnek lenni jó! Tudom, érzem, megélem, tapasztalom.
Biztosan jó férfinak lenni is. Igaz még nem próbáltam, de mégis tapasztalom.
Szexelni is jó. Mindkét nemnek. Akár férfi, akár nő az illető! És nem simán jó, hanem kötelező muszáj, mert ez a természet, a fennmaradás parancsa. Nem fontosabb vagy több egyik nem a másiktól. Nem nélkülözhető, nem pótolható, nem helyettesíthető a petesejt a hímvarsejttel. Egyenlőek, egyaránt fontosak. A szeretkezés két egyenrangú ember közösülése, egyesülése, egybeolvadása, aminek “következménye” az utód, a fajfennmaradás záloga.
Mikor veszett el az egyensúly és vált fontosabbá mégis valamelyik nem?
Platón, aki Krisztus előtt Athénban született 478-ban, még úgy gondolta, az emberek az ősidőkben kétarcú, négykezű, négylábú lények voltak, de olyan erősek, hogy az istenek féltek tőlük, s ezért kettévágták őket. Így keletkezett a férfi és a nő. Az isteneknek már nem kellett félniük, mert az ember nem gondolt a világ uralmára, hiszen egész életében levágott másik felét kereste.
Van-e ember ma Magyarországon aki ne ismerné Ádám és Éva legendáját, az ember teremtését a bibliából?
Hogyan is szól a történet? Ádám nagyon unatkozik a paradicsomban. Már ismeri az összes mannát termő fa lelőhelyét, kívülről fújja a kígyó minden viccét, sőt mindkét kezével közelebbi ismeretséget köt, ezért az Úr megajándékozza egy lénnyel akiért cserébe fel kell egy bordáját áldoznia. Ennyi belefér gondolja, nem rossz az ár érték arány, ha ezután kevesebbet kell önmagával jóban lennie. Elég siralmas ránk nőkre nézve már ez a felállás is, hogy ennyit érünk, de az igazi arculcsapása a nemünknek a nulladik évre tehető, tehát már 2015 éve ott van a fejekben, a közös tudatban, miszerint szüzen kell foganni ahhoz, hogy egy kivételesen rendes embert tudjon az ember lánya világra hozni. A nő, csak mint egy kehely egy urna, egy inkubátor, egy szülő szerv kell. Krisztusnak nincs felesége csak talán egy romlott nője, akinek igen viszkethet, ha odaadja magát. Fenn az égben csak az atya, meg a fia, meg a szentlélek, (aki minden bizonnyal férfi nemű, hiszen ő szállja meg Máriát a kéjes éjen) élhet. Nőnek ott nincsen helye. Meg a templomban sem, legalább is mint észosztónak nincs. Imádkozni bemehet, meg házat vezetni a plébános mellé, sőt apácának, diakonisszának is kiváló. De isten ments, hogy akarni tudja milyen nemi szerve van a hosszú szoknya alatt, milyen vágyakkal, ambíciókkal született le a földre. A szexualitás nem másodlagos, hanem huszadlagos kérdés, és miután a kíváncsiság is sorból való kilógás ezért büntetendő.
Ezzel a hittel és bűntudattal születik meg majdnem napjainkig a keresztény nő. Szeretkezni bűn, azt csak a kurvák művelik, kivéve, ha házasságban hágja meg a férjük kizárólagos nemzési céllal. De az nem számít, mert úgyis csak öt percig tart.
Istenek, Isten volt hát, aki féltette a hatalmát? Ismerős az oszd meg és uralkodj mondás? Ha felosztom az egységes embert férfira és nőre, akkor én továbbra is hatalmas maradok típusú gondolkodás?
Az a pár száz év amikor rájött a nő, hogy ugyanakkora joga van a politikához, a szavazáshoz, a szexhez és a szabadsághoz, mint a férfinak, az eltörpül a berögzült 2000 évhez képest. Főleg, ha hímsovén berendezkedésű társadalmak katolikus férfiai, (és női is) táplálják ezt a tévképzetet.
A biológia egyenrangúság, de a biológiai különbözőség is adott. A különbözőségnek nincs előjele, nem jó vagy rossz, hanem valamilyen. a férfias jelző nem dicséret, és a nőies nem szitokszó.
A társadalmi megítélés, a társadalmi szerepek, a gender szakadt széjjel. Miért is?
Addig amíg a biológiai nem nem helyettesíthető, nem pótolható, a társadalmi szerep igen. A nő képes ugyanolyan teljesítményre, mint a férfi, főleg amióta nem a fizikai erő dominál. Család fenntartóvá válik, egyedül nevel gyereket, vagy élvezi a gondtalan szingli létet.
Belép a képbe a férfiak féltékenysége, félelem a fontosság az uralkodás, a hatalom elvesztésétől.
A házasság és a család fogalma olyan átalakuláson megy át, hogy az ember a fejét kapkodja. Átalakulást írtam, ami változás, és egyben fejlődés is.
És igen a nő is átesik a ló túloldalára, és beleáll a helyzetbe, felveszi a kesztyűt és a férfival azonos eszközöket alkalmazva akarja legyőzni a férfit. Pedig megvan minden eszköze és tehetsége ahhoz, hogy a női értékekkel, ne csatát akarjon nyerni, hanem háborút. Sőt, semmit ne akarjon nyerni csak törekedjen arra, hogy ismét meglegyen az az egyensúly, ami a még négy karú, két fejű Platon által megálmodott lényben megvolt. A befogadó alázatában, a gyengéd ölelésében, az ölében van az az értéke, ami nélkülözhetetlenné teszi a nőt a férfi számára. A férfit pedig a kiáramló energiája, a biztonságot adó ölelése, a lágyéka tettrekészsége teszi ugyanezt a nővel. A jin és a jang együtt erős, együtt kerek egész. Szüksége van a nőnek a férfira és a férfinak a nőre.
Nőtársaim legyetek szabadok, és magatok döntsétek el, hogy mi okoz nektek örömöt! Az anyaságról úgysem fogtok lemondani, hiszen ez olyan kivételezett ajándék számunkra, amit egy férfi sem fog tudni átélni. Ha az anyaságban a művészetekben, a munkátokban, a sportban, a szexben, a családotok ellátásában, egy férfi, vagy akár egy nő oldalán akartok kiteljesedni tegyétek azt! Bátran! Ti döntötök, mert a Ti életetek!
Férfi pajtásaim! Ti pedig szeressétek tiszteljétek magatokat és a nőket ugyanúgy! Tőle fogjátok megkapni azt a szeretetet amit anyátoktól is megkaptatok, sőt ő fogja megszülni nektek az örököst. Gondoljatok rá, heteroként választanátok-e férfipartnert! Na ugye?
És ne feledjétek, hogy minden ember csak ember, ettől te sem vagy több és ő sem kevesebb!
