Az előző két bejegyzésem azt a témát firtatta, hogy hogyan legyél jó nő, illetve hogyan legyél jó férfi?
Mi a különbség a kettő között? Mire ez a diszkrimináció, hiszen mindkettő ember, és egyik sincs meg a másik nélkül! Semmi máshoz “csak” az élet továbbviteléhez, a szaporodáshoz van köze a nemnek. Igaz, hogy a szexualitás olyan fontos belső parancs, amely bármit felül tud írni, és felül is ír esetenként. A levegővétellel, és a táplálkozással áll a megosztott első helyen. Minden más szükségletkielégítés (ürítés, lakhatás, biztonság) csak ezután következik.
Hogy mégis annyit foglalkozunk a nemi egyenlőséggel, annak az a prózai oka, hogy még mindig nem létezik. Törekvések vannak a megvalósítására, de kell-e egyáltalán?
Nem inkább a nemek közötti egyenlő munkamegosztást kéne szorgalmazni? És azt, hogy az egyén bármilyen nemmel született, meg tudja tölteni tartalommal azt a szerepet, amelyet feladatául kapott?
Kép: Szentivánéji álom Nemzeti színházi előadás jelenete.
“Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.”mondta Shakespeare, neki pedig azt gondolom hihetünk.
Ha az életet játéknak, színháznak fogjuk fel, és elfogadjuk a rendező utasításait, akkor boldogan teljesítjük be sorsunkat. Kell-e ennél, a tapsnál, a “közönség”, a szereplő társak szereteténél, a boldogságnál több, abban a röpke 100 évben amennyit el akarunk tölteni itt a földön?
Mi kell ahhoz, hogy létrehozzunk egy jó produkciót egy jó alakítást? Ismernünk kell a karakter azon tulajdonságait aminek eljátszásával meg lettünk bízva. Igénybe vehetünk segítségül jelmezeket, álarcokat, díszleteket, és vannak kommunikációs eszközeink is. És habár kapunk rendezői iránymutatást, de hatalmas a szabadságunk. Ha elég kreatívak vagyunk találhatunk ki új elemeket, vihetünk új tartalmat a szerepünkbe. És időnként segíthetjük a színésztársunkat, ha megakad. Olyankor a színpadról súgunk neki. Akár egy biccentéssel, egy öleléssel, egy kérdéssel. Vagy beugorhatunk néha a szerepébe, ha nagyon muszáj, például betegség esetén, ezzel megmenthetjük az előadást. De óvatosan a helyettesítéssel, mert olyankor ki viszi tovább a mi szerepünket?
Milyen tulajdonságokkal ruházza fel a közvélemény a nőket?
Befogadó, kedves, házias, gondoskodó, figyelmes, önfeláldozó, türelmes, empatikus, érzékeny.
Milyen tulajdonságokkal ruházza fel a közvélemény a férfiakat?
Kiáradó, magabiztos, bátor, erős, gyors, nagy munkabírású, szenvedélyes, kitartó, humoros, kreatív, egzisztenciális biztonságot nyújt.
Ha megnézzük ezeket a már-már sztereotípiának tűnő tulajdonságokat az látszik, hogy a befogadó és kiáradó kivételével bármelyiket eljátszhatja bármelyik nem. A lényeg, hogy ketten kiegyenlítsék egymást, hogy ne akarja egyik a másikat lejátszani a színpadról, hanem két főszereplőssé váljon az előadás.
Ameddig pedig keresi valaki a színész partnerét ismerje meg alaposan önmagát, hogy el tudja dönteni milyen tulajdonságok hiányoznak belőle, mi legyen a másik repertoárjában, hogy kettejük játéka tegye teljessé a darabot.
Azután jöhetnek a próbák, és az élet végéig tartó rengeteg előadás!
Puszi Brigi:)
