Barsonysex

“Fiamnak merevedése van. Segítsek?”

Sándor Brigi
Sándor Brigi

2017. 01. 08. 15:52

Kedves barátom közvetítette hozzám az alábbi levél íróját, akinek a problémája megismerésének pillanatában felajánlottam a segítségemet. Vigyázat, megrendítő a történet! Bárkinek kommentelhetnékje támad kedve, kérem az én válaszomra reagáljon, ne a levélírót véleményezze!

Szia Brigi!

Köszönöm a felajánlott segítségedet, most élek is vele!
Beleolvastam a blogodba, nagyon tetszik, jó gondolatokat és érdekes témákat boncolgatsz. A hozzászólások néha megdöbbentenek, néhány ember elég középkorinak tűnik (női maszturbáció)…
Igazából a problémámmal nem is mernék ott előállni, megköveznének…

Néhány tény :
Van egy fiam, lassan 19 éves, motorbaleset után kerekesszékes lett, de mindent érez az egész testén. Két éve ápolom, fürdetem, ellátom… Így szembesültem a szexuális problémájával, nevesül, hogy férfi!
Szeretnék segíteni neki, erre keresek megoldást. Mennyire avatkozhatom bele az intim életébe? A kapcsolatunk, jellegénél fogva elég intim, hiszen én ápolom, tapasztalom a merevedéseit, látom az önkielégítés “eredményeit” (pzs, ruhán a foltok), de ez csak önkielégítés! Szerezzek neki egy prostit, beszéljek rá egy barátnőmet, vagy…. Őszinte leszek Veled, de bennünk (a Férjemmel) már az is felmerült, hogy esetleg oldjam meg én…
Szóval nem egyszerű a helyzet!
Ötlet, jótanács?

Fotó: Pixabay

Szia Viki!

A válaszom talán nem is egy szexedukátor tanácsa, sokkal inkább egy barátnőé. Olyan, mint amikor egyik anya beszélget a másikkal.

Borzasztóan örülök, hogy megtaláltuk egymást, hogy meg tudtad fogalmazni a problémádat, és gratulálok, hogy ki is merted mondani, mert ezzel képes voltál segítséget kérni. Az is teljesen helyénvaló, hogy ezt nem bízod az internet nagyközönségére, illetve nem egy masszától vársz választ a családotok, de főleg a fiad további sorsát illetően.

A problémád meghökkentett, pedig tudom, hogy milyen sokunk, ha nem mindannyiunk fejében megfordulnának hasonló élethelyzetben, ugyanezek a gondolatok. De azt is tudom, hogy mennyire kevesen mernék kimondani, még inkább segítséget kérni.

Úgy látom irigylésre méltó a párkapcsolatotok, szexuális kultúrátok férjeddel, hiszen nyíltan tudtok beszélgetni, még erről a kényes témáról is. Azt is gondolom, számotokra fontos helyen szerepel a szexualitás megélése, és hasonlót feltételeztek gyermeketekről is.

A szexualitást hajlamosak némelyek a személyiségükön kívül helyezni. Vagy simán ösztön cselekvésnek, vagy tanult viselkedésnek definiálni. Azt gondolják először megtanulunk járni, azután beszélni, később olvasni, írni, majd pedig szexelni.
Pedig születésünktől a szexualitásunkkal minden pillanatban mi és egyek vagyunk. Ami persze személyiségünkhöz hasonlóan változhat, fejlődhet, tanulható a szex, akár életünk végéig, de meghatároz, jellemez minket, mint embert. A szexualitás nem csak biológiai szükséglet, hanem életfilozófia. Viszony magunkhoz, az emberekhez, a világlátásunkhoz, a szabadsághoz, az elfogadáshoz.
Szexualitásunk megismerése, ami nem csak testi megismerést takar, út önmagunk, ezáltal az egész világ megismeréséhez is.

Más szituációban, mielőtt véleményt alkotnék, vagy tanácsot adnék, biztosan megkérdezném a fiatokat is, mint az eset egyik résztvevőjét, de most nem.
Sőt, nektek is azt tanácsolom ebben a helyzetben ne kérjétek ki a véleményét arról, ő mit szeretne.

Hogy miért? Mert esetleg ő is hajlamos lenne a “könnyebbik” megoldás felé mozdulni.
Azért mert benne vagytok egy olyan magatokra zárt tejüveg gömbben, amiből sem ki, sem be, nem lehet világosan látni. Csak a fény jut be, esetleg ki, de az is szűrt és torzít. Nem láttok perspektívát, csak a valóságnak, a jelennek egy pillanatát, darabját.

Nem hivatkozom vallásra, genetikára, ami megtiltja a vérfertőző kapcsolatot. Hiszen van, létezik, és sokszor nem csak a bűncselekményes változata, hanem a közös beleegyezéses is. Ezekről kisebb közösségekben általában tudnak az emberek, nem beszélnek róla és a hallgatásukkal szentesítik, elfogadják azt. Ismertem például falun, olyan testvérpárt, akik együtt nőttek, együtt éltek, együtt háltak, együtt haltak, de gyermekük nem született. Meg olyan családot is, ahol felnőtt fiú szellemileg sérült, fizikailag egészséges. Apja, ha tehette, vitte kuplerájba lányokhoz, de bizony, hogy anyuka is besegített a fia vágyainak kiélésében. Tette mindezt azért, nehogy idegeneket zaklasson a fia. Erről is tudott mindenki, mégsem szólt vagy tett ellene senki, akár a közösség jól felfogott érdekében.

Nálatok azonban egészen más a helyzet. Azt gondolom, benned, bennetek a szülői túlféltés munkál. Nem tudod elengedni a gyereked. Pedig el kell fogadnod, hogy a fiad felnőtt! Az anyja maradsz ameddig élsz, ameddig él, nem a szerelme vagy a szexpartnere. Az, hogy tolókocsiba került nem jogosít fel téged, hogy kisbabaként bánj vele élete végéig. És neki is el kell fogadnia, hogy felnőtt, önálló emberként felelősséget kell vállalnia önmagáért.  Segítségre szorul, de nem ilyenre, és nem tőled! Miért fosztanád meg azt az embert, akit legjobban szeretsz, a szerelem érzésétől? Az hogy képes maszturbálni, ejaculálni képessé teszi majd arra, hogy utódja legyen. Joga van a szexualitását nem csak maszturbációval kiélni, de ugyanígy joga van ahhoz is, hogy szerelmes legyen. A szerelmének tárgya pedig ne az anyja legyen! Ha megteszed érte azt az áldozatot, hogy kielégíted szexuálisan, elveszed az önbecsülését. Onnan bebetonozod abba az érzésbe, hogy engem senki más nem képes szeretni, csak az anyám. Ellustítod, mert a fáradságot sem fogja venni, hogy udvaroljon, kapcsolatot alakítson ki, szexelni akarjon olyannal, aki a gyermekének, a te unokádnak az anyja lesz.
Az életkora miatt nyugodtan várhat a szüzessége elvesztésével.
Mi lenne vele, később, amikor te már nem leszel? Ki lesz akkor vele, mellette?

Fotó: Pixabay

Az elengedés, az anyaságnak embert próbáló feladata, amit néha ugyanolyan kínok között élünk át, mint magát a szülést, de meg kell tennünk! Nem magunkért, a gyerekünkért! Azért mert tiszteljük, bízunk benne, és tudjuk, hogy képes megállni helyét a világban. Amikor az első fiammal ebben a helyzetben voltam, mondta azt a bátyám, hogy a madár kilöki a fészkéből a fiókáját, hogy megtanítsa repülni. És igaza van. Önállóságot tanulni, csak önállóan lehet!
Három gyerekem van, és a harmadik elengedése sem volt könnyű, pedig volt módom előtte gyakorolni rendesen.

Visszatérve hozzátok. Nem mondom meg mit csinálj, azt mondom el, én mit csinálnék a helyedben.

Beszélgetnék a fiammal. Kettesben, vagy apjával hármasban, ahogy kellemesebb. Megtudakolnám mi a véleménye, hogyan viszonyul az állapotához, helyzetéhez, az önállósodásához. Ha gyámoltalan és nincs benne ambíció a leváláshoz, akkor fokozatosan, de nagyon határozottan kényszeríteném rá, hogy megálljon a saját lábán.

Azonnal abbahagynám a fürdetését. Nem keresném az alkalmat, hogy lássam, és részese legyek az erekciójának. Hiszen ha nem tolókocsis 19 éves lenne, sem fürdetném. Mint ahogy, nem aludnék vele egy ágyban. (Ez sajnos vezető tünet azoknál a magányos anyáknál, akik fiaikat szeretőként is szeretnék magukhoz kötni.)

A szexualitás megmaradna kettőnk, hármunk között a verbalitás szintjén. Őszintén, mindenről lehetne velem, de csak beszélgetni.

Ügyelnék arra, hogy a gyerekem ne lásson meztelenül, esetleg ne szűrődjenek át zajok, amikor apjával szexelek.

Társaságot alakítanék ki körülötte. Régi barátokból, osztálytársakból, új ismerősökből, akár a netről hasonló élethelyzetben levőkből, vagy a saját baráti körömből, mindegy csak hadd legyen körülötte minél több ember.
Kitárnám neki a világot, hogy legyen alkalma ismerkedni, tanulni, kapjon minél több elismerést, élményt, visszacsatolást, és nem csak kifejezetten szexuális impulzust.

Nem rugóznék a fiam szexuális életének megoldásán. Felnőtt ember, meg fogja oldani!

Nem félnék a jövőtől, hanem bíznék a fiamban. Tudnám, hogy amit lehetett megtettem érte, és a megváltozott körülményeire van, ha megváltozott is, de egészséges válasza.

Ha nem haragszol, és nem tekinted tolakodásnak szívesen küldök neked linket, ami segíthet, még ha csak áttételesen is. Az első írásom a családon belüli természetes nemi vágyakról szól.
A másodikban lányommal blogolunk anya-lány kapcsolatról, életmód váltásról, cukorbetegségről.

Végtelenül hálás vagyok a bizalmadért. Ha további kérdésed, válaszod van, örömmel várom!

Puszi Brigi :)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Áldás vagy rontás a 6 évesekre?

Fantáziánk fogságában= fetisizmus?

My name is Willy

9 tanács online ismerkedéshez

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.