Élet-Stílus

Abortusz, mint születésszabályozás?

1978-ban, az első szülészet óránkon, a szülész nőgyógyász tanárunknak, az első hozzánk, 17 éves egészségügyi szakközépiskolás lányokhoz intézett kérdése ez volt:

  • Mi az a két dolog amiért bármit megtenne egy nő?

  • ???

  • Az egyik az, hogy legyen gyereke, a másik az, hogy ne.

 

gothic-1365989_960_720

Fotó: Pixabay

És ez napjainkban sincs másként. Változhat a politikai, gazdasági környezet, a kultúra, telhet az idő, az egyéni sorsoknak az egyik legfontosabb belső parancsa mindig a szaporodás lesz. Aki szeretne gyermeket, ugyanúgy mindent megtesz érte, mint ellene az, aki nem akar.

Azt gondolhatjátok, mi a csuda köze van a szexnek az abortuszhoz? Pedig van, és nem kevés. Ha az állati párzás és az emberi nemi aktus között párhuzamot vonunk, akkor abban közös vonás, a megtermékenyítés a szaporítás, de különböző a nemi gyönyörre törekvés. Az állatok annyiszor párzanak, amennyiszer lehetséges  a fogamzás, hiszen csak és kizárólag a megtermékenyítés a cél. Az emberek esetében a szexben a megtermékenyítés másodlagos szemponttá vált,  a gyönyörszerzéssel szemben. Ebben nincs semmi kivetnivaló. Kevés olyan csoda van földi életünkben, mint az orgazmus. Talán még a születés ugyanilyen csodálatos. Feltéve, persze ha megkapja a lehetőséget mindenki a megszületésre, és nem ölik meg még mielőtt megszülethetne.

Mert az abortusz gyilkosság.

Lehet szépíteni, meg cizellálni, arra hivatkozni, hogy törvényes, és elfogadott, attól még gyilkosság.  Az anya öli meg a saját gyermekét, olyan orvos segítségével, aki az emberi élet védelmére és gyógyítására esküdött fel.

Lehet feminista érveket felsorakoztatni, és kijelenteni, hogy az én testemmel én rendelkezem, de ez torzító hazugság. Mi lenne az emberiséggel, ha minden nő önző módon, csak magára gondolva, elutasítaná a terhességet és a gyermekvállalást. Egyébként lelke rajta, tegye! Ne éljen nemi életet, vagy alkalmazzon fogamzásgátló módszert. De ne egy megfogant élet kioltása árán, és ne egyedül eldöntve tegye! Társadalmunk (vagy a nők?) képmutatása amikor sokan egyedül döntenek a magzatuk sorsáról, akár megszülik, akár nem. Nem kérik ki az apa véleményét, (aki nélkül nem jöhetne létre a fogantatás), hogy szeretnének-e apává válni vagy sem.

Aláírom, persze a férfi felelősségét, hiszen ő is ott van az aktusnál, de látom, hogy vannak nők, akik saját hatáskörben hozzák meg a döntéseiket, nem visszariadva ármánytól és cseltől sem.

Mit tennék, ha én döntenék a születésszabályozás kérdésében? Betiltanám az abortuszt?

Nem, mert vannak kivételes helyzetek amikor van jogosultsága. Ugyanúgy, ahogyan az eutanáziának is.

De kisgyerekkortól tanítanám a felelősségvállalást, nem csak ebben a kérdésben, hanem az élet minden területén.

Felvilágosítanám, tananyag keretében a gyermekeket a fogamzásgátlás lehetőségeiről. Nem feledkeznék meg azokról sem, akik már szülőképes korban, vagy azon is túl vannak, hiszen ők nevelik a következő generációt.

Segíteném azokat az anyákat, akik titkolt terhet viselnek.

Nem kívánt terhességből született újszülöttek örökbe adását, az eddigiektől sokkal jobban támogatnám.

Nem állítanám szembe a nemeket, a női-férfi princípium elméletek baromságaival, hanem arra törekednék, hogy közös felelősségvállalással, tisztelettel tanulja, fogadja mindkét nem a biológiai feladatait, tegye a “dolgát”.

Külön választanám viszont a biológiai és társadalmi nemet, mert ameddig az egyikben soha nem lesz, és nem is lehet egyenlőség, a társadalmi nem kérdésében a genderben viszont megállíthatatlan az egyenjogúsítás.

Hathatósan támogatnám a családokat, akik kisgyermeket nevelnek.

Segíteném a férfi-nő, apa-anya szerepek változásainak elsajátítását, visszaadnám ezek méltóságát.

Puszi Brigi :)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik